Végre péntek,mondom én,akinek tényleg,végre a hétvége közeledtét jelenti!
Nem írtam még sok-sok mindenről,de egyik lényeges dolog,hogy zeneimádó vagyok…minden műfajt szeretek…az majd a videókból ki is fog derülni.
Szép pénteki napot,időjárástól függetlenül!Lépnem kell,mert nekem nem sokára kezdődik a munka!
A TŰZ CSIHOLÓJA
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülönb ember, aki bátor
S csak egy különb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.
Jó reggelt! 🙂
Indulhat egy újabb csodás nap, a kihagyhatatlan reggeli kávémmal! ♥
Igyekszem majd rendszeresen blogolni,bár nem lesz túl egyszerű,de majd megoldom!
Már hiányzott az írás…Úgy kb. 10 évvel ezelőtt kezdtem egy blogot,amit évekig írtam,alakítottam,de aztán úgy hozta az élet,hogy befejeztem…lezártam…abbahagytam…és nem volt rá időm,hogy írjak,pedig nagyon jó lett volna kiírni magamból azt a sok mindent,ami történt.
Mivel nem éppen “mai csirke” vagyok,(harmincon túl…de még nem negyven…)egy felnőtt,komoly Nő, így a blogom is hozzám igazodva(követve hangulataimat,érzéseimet,gondolataimat,) fog alakulni 😀 (Igen,nevetek!! Mert lélekben, valahol még mindig , éppen csak elmúltam húsz… 🙂 ♥ )
Szóval… ez olyan “személyes blog”..darabok belőlem…
Hát kezdődjön a nap,a blogolás,a kedvenc idézetemmel:
“Add meg minden napnak az esélyt,
hogy életed legszebb napja legyen!”
(Mark Twain)
További szép napot! 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=pkeDBwsIaZw
Kun Magdolna:
Talán nem volt hiába
Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
s ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.
Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.
Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.
Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.
Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az-az elmúlással is méltán megbékél.
