Mosolyhíd (Csitáry-Hock Tamás)
Mostanában kicsinek érzed a világot…
És mennél, és mennél, és mennél… De hová? És miért? Miért kicsi a világ? És melyik világ? A fizikai világ, ami körülvesz, vagy a belső világod vált kicsivé? Mert nem mindegy. Ha a belső, akkor annak a külső világ bármilyen messzesége sem lesz elég soha. Mehetsz bárhová, akkor is kicsi marad. Mert a lelked mindenütt ugyanaz. És ő már többre vágyik. Kinőtte azt a világot, amiben eddig élt. Már nem elég neki az, amit eddig kapott. Mert megnyílt, és meg akarja élni mindazt, amit érez, amit megismert. És menne, és menne, és menne. És vinne, és vinne, és vinne. Te pedig menj. Vele.
Nem tehetsz mást.
Május…Szerelem… Mi egy s más…
Napok óta tervezem az írást,de valahogy mégsem értem ide.Talán nem is baj,mert a gondolataim nem úgy jönnek,ahogy kellene…kesze-kuszák..
Május van,a szerelem hónapja…dúlhat a love… Már akinek… 😀
Márciustól érezhetően itt a Tavasz,szinte aki egy kicsit is fogékony rá,alig bír magával…Legalábbis sok pasin észrevehető volt a “tavaszi zsongás”… de egyébként a nők is alig fértek a bugyijukba… Valaki elnyomta magában,valaki uralkodott felette,valaki nem bírt magával… 😀 A természet erői,az ösztönök…hm,mind-mind tavasszal eluralkodnak az embereken is… Mégis mindebben van valami csodás bizsergető érzés,ami tetőfokára hág,ha tekinteted találkozik egy hasonló hullámhosszon,hőfokon égő személlyel… Na onnantól kezdődik a “cécó”(amit én mindig is imádtam)…A “játék”… Szemezések,szójátékok,huncut mosolyok… Igen,ez így mind szép és jó is lenne… 😀 ha ezek a személyek,már nem raktak volna máshol,más valakivel külön-külön “fészket”… DE,ne felejtsük el,meg lehet húzni,hogy hol a határ,ki-hol áll meg…ki-mennyire veszti el a fejét… Önkontroll… Nem egyszerű,de nem lehetetlen…
Most egyenlőre ennyi….Majd még jövök… Szép napot!
